Egyszer régen a Galaxisban, mikor még Luke is az apját kereste, történt, hogy a szerző egy kicsit szabadságolta magát. Nagyon nagyon szégyenli is magát e miatt, de most már újra rajtra kész és csatolgatja a bejegyzéseket. Hogy mi történt azt majd később, elég annyi hozzá, hogy volt aki mondta: - Muuuuukodj!!! - és én működtem!

Na szóval és tettel, elkezdődött a képzés és mi nagyon okosak is leszünk, ( vannak már emberek akik tudják, hogy a Kupicza és én hogyan isszuk a kávét, valamint, hogy mit kell csinálni ha a Kicsi aspirál egy kis almát) na meg ügyesek!

Jaj és el is felejtettem mondani, hogy Sp 500 önkéntese is megjelent, na nem mind, de el kell ismernem, hogy sokan voltunk, vagyunk és leszünk is!

Az első képzés, nagyon jól sikerült, a létszám miatt aznap majdnem elmaradt a Pecsában a szokásos hét végi bolhapiac, mert három termet kellett egybe nyitni ahhoz hogy elférjünk. Be lett mutatva a vezetőség, valamint főnökünk is.

Atya meg a gatya, el is felejtettem mondani, feltörtünk, mint a víz a talajból, mert képzeljétek utolért minket is a huszonegyedik század. Kártyás( vonalkódos ) nyilvántartó rendszerünk van. Na, tuti a buli? 

Volt képzés amin Edina rajzolt is, csontokat, töréseket, persze Van Gogh elbújhat mellette mert igazán érthetővé tette számunkra a dolgokat. Csak az az átkozott krepitáció ne lenne! 

 Mindenkitől elnézést szeretnék kérni, de sajna karbantartás miatt nincs új bejegyzés! Hétfő reggel az első dolgom lesz az új bejegyzések közzététele. :-)

Nemcsak a szórakozás

Bizonyos népi hiedelmek miatt, na meg azért, mert azt mondták a főnökeim, arról is kell írni, ami nem a napsütötte része ennek az egésznek! Nagyon boldog vagyok a visszajelzésektől, amiket kapok, tudom érdemes ezt írnom, de azt szeretném, ha ezt olyanok is olvasnák, akik friss tagok lesznek, vagy csak érdekli őket a téma. Így engedjük be őket egy kicsit a kulisszák mögé.

Egyes ajtó nyílj ki!

 Az első:

A csapat. Itt, is mint mindenhol a nagy betüs életben, van főnök, vannak középvezetők és vannak a munkások. A vezetők általában közvetlen jó arcok, akikkel simán be lehet vállalni egy kis bulit, még akkor is, ha olyan vén, kiöregedett pöcsök, mint a Kupicza. (ne hari)

Mondom általában! Na, épp ezért vannak időszakok amikor, menstruálnak (még a férfiak is), vagy még nem kávéztak, esetleg fáradtak (ami elő sem szokott fordulni). Ilyen esetekben, jobb, ha nem kerülünk a szemük elé. Fogd a járőrtáskát és fuss! Az életedért teszed.

 De! Ők is csak emberek és ugyanúgy, mint te is meg én is ingyen, csupán a csapat vagy a szórakozás miatt csinálják azt, amit! Ők se kapnak pénzt érte. Ellenben, sokkal többet dolgoznak, mint te! Te csak jössz a képzésre, látod őket néha, majd a fesztiválokon is feltűnnek, ott is látod őket, de az szerintem eszedbe se jut, hogy ők az egész évben azért dolgoznak, hogy te problémák nélkül, teljes ellátással ki gyere és dolgozz nekik! Eszedbe se jut, hogy mennyi pihenés nélküli éjszakát áldoznak fel, hogy majdnem mindegyiknek a magánélete nem is olyan magán, mert nincs sok privát szférájuk, és hogy ők mind e mellett dolgoznak a saját munkahelyükön.

Így már egy kicsit izgis, nem?

Munkások. A munkások azok, akiknek a munkáját meg kell becsülni, díjazni kell azt, hogy ők is képzik magukat, csak azért, hogy dolgozhassanak. A munka pedig néha vagy lehet, hogy gyakran elég megerőltető. Emberekkel foglalkozunk, ráadásul olyanokkal, akik sérültek vagy betegek. Az ilyen ember pedig sok, sok türelmet igényel! Neked lenne tizenkét óra járőrözés, utolsó két órájában türelmed? Ha igen várunk sok szeretettel, mint az Sp 500 önkéntesét! Tényleg, akkor ide tartozol!

A második:

Mi tulajdonképpen a rendezvények egészségügyi biztosítását végezzük! Ez miből áll?

Na, ez egy egész könyv lenne, ha papírra írnám a környezetvédők felakasztanának.

Éppen ezért, inkább csak a lényegesebb dolgokat mondom el, egy kis rendszer szerint.

Azt vegyük alapul, hogy egy több napos rendezvény, olyan, mintha város lenne a városban!

Bővebben: itt minden megtalálható, ami kell ahhoz, hogy kényelmesen több napot eltöltsenek itt az emberek. Van bolt, kocsma, panzió, sátorhely, zuhanyzó, WC, korház (ez vagyunk mi), színház, stb.…

De ez a környezet sajnos kicsit különleges betegségeket és sérüléseket is jelent. Így, ha valaki elvégezte a jogsihoz az elsősegélynyújtó tanfolyamot, az nyugodtan dobja ki, mert nálunk nem ér semmit. Ki ne dobd! Sokba kerül újra levizsgázni. De tényleg, mi sokkal, keményebb esetekkel találkozunk, mint azok, akik a városban látnak ilyet, vagy inkább más típusúval.

Vannak tehát a szemeink: a járőrök. Ők egész nap beosztás szerint járőröznek és keresik azokat, akiknek segítség kell! Háromfős csoportok, akiknél alap elsősegélynyújtó felszerelés van, meg egy rádió, amin tartják a kapcsolatot a vezetővel. Séta, séta, figyelés, megint séta, kisérés, betegellátás. Ez az ő feladatuk. Nagyon nagy segítségek ők a számunkra, mert az alap dolgokat megcsinálják és útba is igazítanak, ha kell.

Van szakszemélyzet: ők szakszemélyzet, melynek a nevében is benne van, hogy szakmájuk szerint is ezt csinálják, már eleve az életben is, vagy van róla végzettségük. Ők az ambulancián (bent az ellátó helyen) teljesítenek szolgálatot, napi tizenkét órában és a betegellátásban van nagy szerepük. Három kezelő helyiség, ebből egy sokktalanító, egy nagy tizenöt ágyas bővíthető fektető, egy detoxikálásra alkalmas fektető, egy triage kezelő és sok kis kiszolgáló helyiség, ebből áll maga az ambulancia. El lehet képzelni, hogy egy nagyobb rendezvényen, napi szinten tizenkét óra alatt több mint kétszáz ellátás erre a pár nővérre milyen megterhelést jelent. Viszont ők, is mint a többiek mosolyogva csinálják a dolgukat.

A többiekről egy másik bejegyzésben szeretnék írni, úgyhogy figyeljétek továbbra is a blogot, mert senki sincs biztonságban!

Na, hajrá, gyerünk szigetelni!!!!

Miután az ember gyermeke átesett egy kis képzésen, egy kis összeszoktató tréningen, na meg a régi- régi Edda táboron, EFOT-on, Mezőtúron, már csak a sziget volt hátra!

Nagyon vártuk, keserédes volt bennünk a csodálat, ami az egész SZIGET mítoszát körülölelte!

Édes, mert azokkal az emberekkel lehettünk, akiket nem régen ismertünk meg és nagyon szoros kötelék alakult köztünk ki.

Keserű azért, mert az utolsó fesztivál is eljött számunkra, az elválás meg a hasonló negatív dolgok, amiket a fiatalság még nemigen tud kezelni!

Nem baj, ott tartottunk Sziget! Az én első szigetem! Arra emlékszem, hogy a rendezvény kezdése elött már másfél héttel kint kellett lenni, mert az egész egészségügyi tábort az összes ellátó és kiszolgáló helyiségeivel nekünk kellett felépíteni. Nem másból, mint sátorból, katonai sátrakból!!! Az ambulancia egy Polgárvédelemtől kölcsön kapott önjáró konténer volt, a detox egy Kraz típusú katonai teherautó köré építhető nyolcszögletű sátor volt, a konyha és az étkező pedig összefűzött katonai sátrak voltak! Ja és volt még két nagy közösségi szállás is, amik szintén katonai sátrakból voltak! A bejáratnál volt két konténer, az egyik a raktár, a másik pedig a gyógyszertár volt! A tábor területén volt még egy katonai sátor, amiből az ellátás irányítása folyt, különböző tevékenységek összefogása, melyet érdekes módon, koordinátori sátornak hívtunk!

Volt még egy lakókocsi is, ami a mentős pihenő volt!

 Így ezt az egészet nem lehet elképzelni, csak ha az ember látja és legalább egy szigetet végigdolgozott velünk, hogy mekkora infrastruktúrája van egy ellátó bázisnak, amely egy héten keresztül folyamatosan dolgozik a nap huszonnégy órájában! Fel se lehet fogni azt, hogy mennyi önkéntes munka kell ahhoz, hogy mindez pontosan üzemeljen! Ráadásul, úgy, hogy a kívülálló észre ne vegye! Szokásos: legyen eldugva, de azért találják meg a betegek, működjön rendesen, de ne legyen útba, profi ellátás legyen, de a létszám hozzá ne legyen sok! Az egészségügy mindig is mostohagyermek volt és marad is egy rendezvényen!

Vissza a témához! Kiköltözés, rakodás, kocsira fel, kocsiról le, sátorállítás, ásás, konténer berendezés, orvosi felszerelések kipakolása, stb.…

Ez ment másfél héten keresztül, még éjszaka is néha! DE!! Nem csak a munka, hanem a szórakozás. Amikor nem pakoltunk esténként, akik kint aludtak folyamatosan bulit szerveztek, na és milyen a jó buli? Olyan, amit soha senki sem felejt el! Na, ennek folyománya, hogy engem elneveztek: Felhőcskének, meg Szerelemgombócnak! Nem mondom, hogy a névadás nem volt szerencsés, csak azt, hogy az utána lévő becenevem örökké rajtam maradt és, hogy ha valaki meghalja ezt a nevet, az tudja hova tenni, társítani egy archoz, egy szituációhoz, egy bulihoz vagy esetleg egy kellemes emlékhez! Így lettem én már az első szigetem végére PAPAMACI!

Maga a sziget nagyon jól telt, sok mindent írhatnék róla, de ezeket apró részletekben szeretném megírni!

Ennél a bejegyzésnél arra szerettem volna inkább kitérni, hogy mennyire jó egy csapathoz tartozni, velük végig szívni a mocskos munkákat, dolgozni azért, hogy a szórakozó közönségnek jobb legyen, vagy egyszerűen csak barátokra lelni, akik elkísérnek életed végéig!

Mennyire jó az, hogy van ezekre módom és lehetőségem visszagondolni és egy kicsit nosztalgikusan azt mondani: Szeretem ezt csinálni és nem változtatnék semmin, se ha újra kéne kezdenem!  

 Sok sikert a vizsgához……

Történt vala nem is oly régen, hogy csatlakoztam az egyesülethez, melynek a neve akkor még Humanitás Ifjúságvédelmi és Bűnmegelőzési Egyesület volt

Itt egy kicsit elgondolkoztam! Mit is jelent számomra az, hogy nem olyan régen? Nektek tizenhat év az rég, vagy nem rég? Nekem nem! Meg is mondom, hogy miért. Ez alatt az idő alatt annyi minden történt velem, hogy azt már akár egy sokkötetes kiadványban is el tudnám nektek mesélni! De igazából az számít, hogy nem érzem hosszúnak, nem érzem feleslegesnek, nem érzem azt, hogy ezt a tizenhat évet elpocsékoltam!

Miért?

Ennek az időnek köszönhetem, azt a kötelességtudatot és azt a szakmám iránti szeretetett, ami a mai napig megvan bennem, és magát a szakmát, ami úgy néz, ki életem végéig a szerelmem marad; az egészségügyet!

Nagyon sok boldog óra, ismertség, ismerősök, szerelem, munka, szolgálat, barátok, testvérek, tudás, hűség és még sok minden jellemzi!

Bővebben: Tizenhat éve, beléptem egy Duna Palotának nevezett objektumba, ahol új és ismeretlen arcokkal találkoztam, akik ugyanazt akarták, amit én! Segíteni másokon úgy, hogy közben önmagunkon is segítünk! Mert a régi egyesület jelmondata ez volt! Beszélgetés, ismerkedés egymással, sok nevetés, majd belép a terembe egy olyan ember, akit le kell, írjak! (remélem, nem sértődik meg)

Barna bő nadrág, laza seszínű póló, fakó zsemleszínű mellény, nagyon vastag SZTK keretes szemüveg, kicsit kócos haj! Körbemegy, bemutatkozik és közli mindenkivel, hogy aki magázza, az fizet neki egy üveg rövidet, ja mert, hogy KB: 30 éves múlt! Közvetlen, humoros, okos, és nem utolsó szempontból tekintélyparancsoló volt! Rögtön tudtam, hogy ő nekem meghatározó személyiség lesz az életemben! Így is lett! Ő ma az egyesület elnöke, jó pár cég tulajdonosa, és ha lehet így fogalmazni, akkor az én Apám! Sok mindent pótolt az életemben, amit az igazi apám elvesztése után éreztem és bizonyos dolgokban kimélettlenűl őszinte!

Egyelőre ennyit róla!

Tehát régi idők! Megalakultunk, megbeszéltünk, taggyűléseztünk, ahogy az lenni szokott, irtó sok papírmunka! Akkor még nagyon fejlett volt a Drog prevenciós részlegünk, ha lehet így mondani! Bár én mondom, nem hiszem, hogy normális emberek elvállalnák azt, hogy tizenévesek közé bemennek és a drogok hatásairól beszélnek, na meg arról, hogy mi a rossz benne! Nem baj tudtuk, hogy nem vagyunk normálisak! Így egyből az iskolai drog prevencióba merültem és képeztem magam! Elsősegélynyújtásból és a drogok ismeretéből! Én is átestem azon, amin ti is fogtok! A képzésen!

Bár akkoriban a képzés jó része nem így történt, de ez az egyesület profibb és terjeszkedik, valamint színvonalasabb tanárokkal oktat! Gratulálunk hozzá!

Folytatni fogom a régi töredékekkel, amik megtörténtek velem! De a következő bejegyzés a képzésről kell, szóljon! Ezt a bejegyzést azért írtam, mert vannak, akiket érdekel, hogy honnan indultunk el és mivé nőtte ki magát egy pár egyszerű, de nagy szívvel és lélekkel rendelkező ember álma! Az álom, ami ma már nagyon keveseknek adatik meg, az, hogy: SEGÍTSÜNK MÁSOKON, ÚGY, hogy KÖZBEN MAGUNKON is SEGÍTÜNK!!!!!!

 Lövészet.

Régen (nem az elnök úr) mikor feltalálták a kézi lőfegyvereket, nem gondolták volna azt, hogy egyszer a nem is oly távoli jövőben a Helperek csapatépítésre fogják használni eme kegyes, működésük közben nagy hanggal, füsttel, tűzzel járó villámló botokat! Hát mi se! Én úgy gondolom, hogy kevés résztvevői létszám mellett ez a program az egyik legjobban sikerült programunk volt! Amit az is példázz sikerrel, hogy az óta mindig csak azt hallom: - Mikor megyünk újra lőni? - . 

Bár ha jól emlékszem egy bizonyos embernek lett rendezve ez a program ajándékba! Mindenkinek, házi feladat, találja ki, hogy kiről van szó! Nem segítek, mert nagy ajándékok vannak kilátásban! ( Az egyesület mélységi felderítő alakulatának cserkész vezetőjéről van szó) De csend legyen, mert a végén még rájön, hogy segítettem!

Helyszín: Szentendre lövész klub (nekik is köszönjük a türelmet és a támogatást, na meg azt, hogy a nagypuska lövészet után az oldalfalat átszakító lövést nem nekünk számlázták ki)

Létszám: Fünf, nem hat! Bocsánat, feledékeny lettem!

Gyülekező: Helperek kávéház! Egy kis kávé, üdítő, na meg egy kis kaja bevitel, hogy jobban teljen a nap, mert nem csak két órát fogunk lőni!

Megérkezés, gyenge csatazajjal vettük be a lőtérdohányzó helyét! Persze ha már itt vagyunk, akkor gyúrjunk wazzeg! Felkészülés a lövészetre, eligazítás, majd a nagykönyve beírás után, jön a kérdés: - Emberek, ki, mivel szeretne lőni? -. Választ nem várva a lőtér vezetője közli, hogy most a pisztoly pályákon, versen van, oda később mehetünk, a nagypuska pályán épp valamilyen nagyobb kaliberű vadászpuskát lőnek be, így maradt hát a kispuska pálya! Volt velünk három hölgy, na, ők ugye még soha sem lőttek, tehát ők kezdik a lövöldözést (persze a céltáblákra) a kispuskákkal! Király! Kapunk három kispuskát (22-es) két távcsövest, egy sima irányzékost és mindegyikhez ötven-ötven lőszert!

Tanítás, célzás, fogás, lövés, ijedtség, nagy hang, élvezik, nagyon jó, egyre jobb, kimentünk cigizni, mire visszajöttünk nem volt lőszer!

Harcos amazonokat teremtettünk! Ki a céltáblához! Eredmények: Kicsi győz, Keri második, Rita harmadik, de nem utolsó!

Verseny vége, jön a pisztoly lövészet.  Egy huszonkettes, egy R-78-as, egy Brownig, egy Pa 63-as, na meg egy Glock típusú Fegyverek lettek kihozva! Szép sorba mindenki lőszer van elég (még maradt is a következő lövészetre), időnk van elég, nyugalom a hosszú élet titka!

Mindenki lőtt mindennel, meg kell jegyeznem, hogy Kicsi Glockkal való lövései, egy kicsit megijesztettek, mert, ha lett volna felettünk valami, vagy valaki az biztos szörnyet hal! Na, ez nem kritika volt, csak szemléltetni szerettem volna, hogy mekkorát rúg a fegyver egy csöppnyi lány kezében és hát alap, hogy ő volt a legbátrabb, mert azzal a pisztollyal, mert lőni! Az itt elért eredmények egy kicsit zavarosak, mert igazából, tényleg mindenki lőtt mindennel és mindenre! De nem a verseny, hanem a részvétel a fontos!

Befejezés kép jön a nagy kedvenc: Dragunov 6.72mm-es mesterlövész puska!

Na, itt kellett volna a fejeket megnézni! Mindenki már eleve átszellemülten az előzőek hatása alatt volt és jön még egy kis sokk! Nagy hang, nagy űrméret, nagyot rúg, nagy az élvezet is! Mindenki, aki akart lőni lőtt is ezzel a fegyverrel, aki nem annak csak látni is élvezet volt! A céltáblák meg lettek tartva, az üres hüvelyek is és valószínűleg nagyon nagy emléket kapott ott mindenki!

 Event expo

Mi ott is voltunk! Szin vonalas rendezvény, melynek fényét nem rontotta az se el, hogy mi megjelentünk! Már megszokhattátok, hogy ahol mi ott vagyunk, ott kő kövön nem marad! Most se volt ez másképp, bár a BNV területe rendezett maradt és a falak is állnak, de a szervezők, főleg a biztonságiak valószínű nem sírnak minket vissza.

Időpont: Hideg, nagyon hideg októberi nap. Melegséget talán egy kicsit az jelentett, hogy Sp megjelent velünk, de az 500 önkéntes ismét elmaradt!

Helyszín: Budapesti Nemzetközi Vásárközpont, közismertebb neve BNV!

Résztvevők: Az egyesület színe java, vezetőség, szakszemélyzet, járőrök!

Első nap: Megérkezés, várakozás, jééééé senki sem késik! Micsoda csoda így tényleg jól indul a nap. Passzok kiosztása, bevonulás. Direkt írok így, mert tényleg bevonultunk, bevettük a standunkat, lefőztük a kávét, kikészítettük a süteményeket, feldíszítettük a standot magát. Beöltözés csini ruciba, mindenki, még a járőrök is, majd az érdeklődők fogadása. Az egész napunk szorgos munkával telt, főleg azért, hogy szponzorokat találjunk, vagy esetleg munkát kapjunk valamely megrendelőtől. Meg kell jegyeznem, hogy a szórakozás itt sem állt távol tőlünk, de ez már közhely, mert mi (hála istennek) tudunk úgy dolgozni, hogy ha kell komolyak is vagyunk! Na, ez most végre bekerült eme sorokba, mert nem szeretném, ha mindenki azt a következtetést vonná le, hogy mi komolytalan csapat vagyunk, akik csak bulizni járnak el a rendezvényeikre! Szóval szép ruha, járőrözés, szórólaposztása, tárgyalások, interjúk, más cégekkel megbeszélés és nagyon sok játék, ajándékosztással!

Este a nap lezárása egy saját kis buli volt, mellyen nem vettem részt, mert, kifalsultam! Így a buli részéről csak másnap értesültem, bár ne tettem volna!

Második nap: Megérkezés, várakozás, jééééé mindenki késik! Na, mondom, szépen előkészülök, takarítok, rendet teremtek. Kezd feltűnni, hogy lassan rendezvénynyitás és még senki sem jött, na, gyorsan telefon, hívom a föncsit kicsöng, de nem veszi fel, hívom Kupiczát, kicsöng, de csak másodikra veszi fel Kicsi! Álmos hang, majd közli, hogy Kupicza a kádban leledzik, és lassan indulnak! Jó mondom, legalább nem én vagyok a hülye és nem rossz napon jöttem, vagy rossz standra! Na, kezdenek az emberek szállingózni, megérkezik lassan mindenki és elkezdhetjük a napot! A tegnap estéről sok információ jut el hozzám, amit kicsit nehéz feldolgozni, s már sajnálom, hogy nem maradtam ott! A nap java része úgy telt el, ahogy az elözző nap. Sok-sok játékkal. Nap végén, pakolás, rendrakás, majd irány a Petőfi csarnokba, tovább dolgozni!

Maga e rendezvény sikeres volt, szponzort ugyan nem találtunk, de a csapat bebizonyította, hogy megfelelően hozzá áll a komoly feladatokhoz is! Nagyon köszönöm minden ott lévő tagunknak és azoknak a meghívott személyeknek, valamint cégeknek, akik ott voltak és segítették a munkánkat!

 Helperek kávézó

Be kell, mutassam, mert jött az információ, hogy sokan még nem tudják mi az!

Először is bocsánat, hogy az elmúlt két napban nem írtam blogot, de sajna más dolgom volt! Ám addig se tétlenkedtem, mert gyűjtöttem anyagot a további bejegyzésekhez!

Vissza a kávézóhoz.

Helyszín: Árpád híd pesti hídfő, pontos cím a szerkesztőségben! (nehogy érdeklődjetek, mert nincs ott se leadva). Legyen ennyi elég! Akik szeretnének fel látogatni azok úgy is meg tudják a pontos címet és a kapu belépési kódját! Mi a szűk család már így járunk fel!

Tulajdonos: Kupicza 1/1-ben. Ez azt jelenti, hogy a nevén van, egyébként semmi mást, (na, jó bizonyos előjogokat élvez) mert ott nem lehet ilyet kérdezni: - mit szabad inni? , vagy: szabad bekapcsolni a gépet? Esetleg: Alfonz hozhat nekem egy kávét? Na, erre a válasz erős és közvetlen hangnemben szokott jönni: - Otthon vagy nem b@zzeg! Tőlem ne kérdezz hülyeséget!!!!

Amúgy meg bejelentkezős szokott lenni a látogatás, ami így zajlik: - Kb. tíz perc és ott vagyunk, főzz le egy kávét!

Nyitva tartás: Éjjel-nappal, kivételt képeznek azok az esetek, amikor a tulajdonos nincs otthon, vagy esetleg otthon van, de a párja is és az erősen szex mániás ember már nem bír magával!

Mind tudjuk, hogy a boldog párkapcsolat velejárója az is, hogy ki kell élni magunkat ezért nem is támasztunk ez ellen a nyitva tartási időnek semmiien gátat sem! Sokan vagyunk, de nem elegen!

Alfonz: Alfonz 2011-es modell, mos, főz, takarít, felszolgál, javítgat és általában mind ezeket a dolgokat boldogan teszi! A modell megóvása érdekében nem szabad etetni, itatni és csúnyán beszélni vele! Könnyen felkapja a vizet ezért általában sok kávét főz, valamint dühében mosogatni is szokott!

Szórakozási lehetőségek: A kávézóban, csodálatos módon nem csak kávézni lehet. Alkohol fogyasztása is eléri a megfelelő szintet, sőt néha nagyon magas fokon szoktuk űzni e sportot! A kávézó rendelkezik kivetítővel, s annak már van tartója is, amelyen nagyon gyönyörűen lehet akár filmeket, akár kippeket, akár sporteseményeket nézni.

A kávézóban megtalálható egy eredeti darts tábla is a megfelelő nyílkészletekkel!

Van wifi is és általában három, négy laptop szokott üzemelni! Éljen a Facebook felkiáltással!

A kávézóban saját háziállat gondoskodik a vendégek szórakoztatásáról! Nem, nem Alfonz az! Ő a kicsi, fehér, nagyon harapós, kiképzett patkány: Martens!

Tervezett bulik: A tulajdonos régi vágya hogy csinálni kéne egy négyzetméter per fő bulit, ami eddig nem sikerült, de a közelébe jártunk már! Tekintve hogy az ingatlan nem rendelkezik nagy méretekkel így a számbeliség sem kell, hogy sok legyen! A tervezett létszám 32 fő! Befogadóképesség: annyi, amennyit a szomszédok, a kerület illetve a rendőri szervek elviselhetőnek tartanak!

A Helperek coofe sok szeretettel várja leendő és már (törzs) vendégeit!

 Várban is voltunk, be is vettük, majd felajánlottuk a kínai diplomáciának…

Ötlet: - Te maci, kéne valamit csinálni a hétvégén, nincs valami ötleted?

Válasz: - De, menjünk fel a várba, úgy, hogy azt tesszük, amit Budapesten nem sokan: Mi leszünk a pesti lakosok, akik turisták a városban!

Időpont: Napos, kicsit szeles, délelőtti, legközelebb azért korábbi időpont kell, mert az emberek soha sem érnek időben oda ahova mennek!!! Magyarán, tök jól elkésnek mindig minden körülmények között!

Várakozás: szokásos, plusz egy óra…

Résztvevők: a török, a tökös, az őr meg a nő! Azok az emberek, akik mindig ott voltak minden rendezvényünkön, kivéve Sp 500 önkéntesét!!!

Indulás: Várbusz, majd gyalog!

Érkezés: Indulás után kb: 3 perc múlva! Sok megállót mentünk (3 db-ot)!

Esemény rövid leírása: Busz közvetlen a leszállásunk után megkönnyebbült, na meg az emberek is pezsgőt bontottak! (lassan tényleg a BKV-nak kell lennie a szponzorunknak)

Első állomásunk egy nagyon szép ágyú, mely megmászása siker történet egyes Boglárkának! Jöttünk, láttunk, megmásztuk az ágyút, majd róla le, s a maradványait most is szedegetné valamely kisebbség néhány tagja, ha lenne nálunk ilyen típusú bűnözés!

Nem baj, szépen megyünk tovább, a várakat, mint olyat álltalába magas helyekre építik, így speciel a mi esetünkben is így történt! Juhééé! Magasság egyenlő gyönyörű kilátás, egyenlő sok humor! Itt most részleteznem kéne, hogy mi mindent követtünk el a vár alatt lakok sérelmére, persze nem gyakorlatilag, csupán elméletileg, de félő, hogy egyszer talán olvashatják a blogot! Így maradjunk annyiban, nagyokat nevettünk!

Egy kis biológia, mert a következő állomás egy lovas szobor, melynek, a nemének a megállapítása foglalta le kevés időnk nagy részét! Gratulálok egészségügyesek! A biosz után, valaki megfejti, hogy mi tulképpen a vár külső részén megyünk, beljebb kéne menni!

Na, tényleg a sok hülye pesti jött Budát a várból megcsodálni! Két utcával s öt perccel később, vár belül, Mátyás templom! Csodálatos építmény, mily gyönyörű, hogy belépőért mehet be az ember fia és lánya! Kis cinizmus azért belefért!! Kilátás fényképezés Halász bástya! Nézd, már oda ingyen fel lehet menni! Na, itt találkoztunk, a hőn szeretet Kínai szomszédokkal, akik mindenhol ott voltak! Fénykép: Pest, fénykép: maci és a kínaiak, fénykép: csoport, fénykép: két női segg! Csoda, ha jól éreztük magunkat!

Várbeli kalandunk lezárása, nem a várban történt, hanem lejjebb egy kicsit egy nagyon szép múzeumot néztünk meg, s közben persze szórakoztunk is egy kicsit!

Csapat építésnek nagyon jól elment, akik ott voltak rendkívül jól érezték magukat!    

Vannak emberek akiknek a neve mindent elárúl és vannak emberek akiknek nem!

Ebben a blogban csak olyan emberekről beszélek és írok akiknek a nevét, ha kimondod magyarországon, akkor tudni fogják kiről beszélsz! Minden nagyképüség nélkül ez tényleg igaz, mert országszerte elő szoktunk fordulni és álltalában (mély) nyomot szoktunk hagyni az emberekben. Főleg mivel, elsősegéllyel foglalkozunk és abba bele tartozik bizonyos kegyszerek, bizonyos tükkel, bizonyos testfelületbe, inyjektálása! :-)                                 ha valaki most rosszul lett, akkor ne jöjjön közénk, mert drága barátaim nálunk álltalában gurulnak a haemoglobinok!!!! (remélem jól írtam!)

Menjünk sorrendbe!

Kupicza: Nem összetévesztendő bizonyos forma 1-es versenyzővel és ama bizonyos nedű fogyasztására szolgáló üveg pohárral!!!! Nagyon régi motoros, bár a robogót jobban szereti. Nagyon jól oktatja az elsősegélynyújtást és nagyon jól végzi a munkáját! Ennyit a dicséretekről! Nagyon tud kemény és szigorú is lenni, főleg ha nem kapja meg a reggeli kávé adagját( nem sok, csak kb: 5-6 db)! Nem mellékesen 1/1-es tulajdonosa a méltán elhíresűlt Helperek Coffe- háznak!! Ja és az egyesület mélységi felderítő desszantos csapatának a cserkész vezetője!!!! Előre is bocsánat a magyar, ill. a világ cserkészcsapataitól!

Kicsi:  Az az ember, ill. hölgy akinek sikerűlt egy bizonyos embert belehajtani a foglalt, rendkívűl sikeres, hűséges, tartós párkapcsolatba! Akinek nagyon hálásak vagyunk, mert visszaadta nekünk a barátunkat! Imádom, mert mentőtisztnek készül és a véna szúrási gyakorlaton kiájult abeteg mellöl! Imádom, mert az első fesztiválidényét nagyon keményen végigmelózta és mert Tokajon két koncert közt volt a legjobb koncert amit ő adott! :-) Ha valaki úgy kb: 3 év múlva beteg lesz és egy alacsony "nagyszájú", de kedves, empatikus hölgy érkezik a mentővel, akkor az ő lesz! Szeri van nagyon!!!!   

Keri:  Húúúúúú! Na, ja! Egyenesen a "szarkészség" fogalmának megteremtője, a a tokaji fesztivál hőse, a Cserszegi füszeres reklámarca, a yo-yozás remek művelője és a vízvezetékszerelők tisztelője! Csapaton belül járőr volt, akinek ismertető jele a farmerzsebbe dugott műsorfüzet és a" 4-es járőr jelentkezik!" mondat!!!! Nagyon nagy partyarc az egyetemen ahova jár nagyon szeretik és vannak különcségei! De így skizofrénen szeretjük!!!!! Most mit mondjak egy olyan lányról aki az általa felfújt lufikon el tud aludni, Mosolyogva!!!!!!

Kenny:   Nem összetévesztendő az előző hölgy nevével és azzal a bizonyos rajzfilmfigurával! A neve eredete sajnos számomra teljesen ismerettlen, viszont az ember maga a csoda! Tipikusan az az ember akiből senki sem nézi ki azt ami ő valójában! Mi is ő valójában? Balatoni hajós (vitorlás) ember, aki nagyon nyíltszívű és egy kicst bolond is, valamint nagyon jó barátom akit bőséggel lehet szivatni! ( Mert hagyja) Ő is járőr aki szintén jól végezte a dolgát a szigeten!!!! Példa lehet mások számára akik közénk szeretnének tartozni! Na jó, vicceltem! Még kell egy kicsit fejlődnie, de .....!!

Maci:  Na az öndicséret nagyon kaka dolog ezért sok mindent elmondani magamról nem kívánok! Annyi elég hogy, nagydarab, kopasz, csupaszív, szeretnivaló, mindenki PAPAMACIJA!!!! Ja és e blog írója!!!!

Ez a felsorolás nem a teljesség igényével készült, csak egy pár ember lett kiragadva, a többiekről késöbbiekben szeretnék még írni! A történetben a személyek és az esemény kitaláltak, az élettel való bármilyen eggyezés képtelenség, sőt lehetettlen!!! Ha valaki mégís magára ismer nyugodtan kommenteljen!! Úgy se fogok változtatni rajta!!!

Mondjatok nekem egy olyan csoportot, akik: ( mondom a szavakat,találjátok ki.)

"tél, hó, hideg, felhős, szalonna, nyárs, gumimaci, farakás, cserkész, vasút, számháború, tűz, csapat, összetartás, boldogság, visszatérés, emberek, nevetés, fáradság, ...stb"

télen elmennek Hüvösvölgybe a Gyermekvasút ( köszönjük a segítségüket) területére szalonnát sütni és a tervek szerint számháborúzni! Ez utóbbi nem igazán jött létre, kedvenc Sp-nk 500 önkéntese nem igazán jött el, így a számvilágháború elmaradt! Ám ha a késöbbiekben valaki egy máig harcoló fehér A4-es lappal a fején,- amire Musculus sternocleido mastoideus felirat van írva!- egy embert talál a fent nevezett helyen, jelezze ezt számunkra!

Igen! Ez a csoport mi vagyunk! Baromi jó volt, sokat ökörködtünk és annak a napnak köszönhetően az egészséges emberek száma csökkent a való világban( nem a való villában)! Nem baj hozzá tartozik a képzéshez!" A jó járőr kitartó, nem nélkülöz és túlél minden időjárási viszonyok közt mindent!" Kupicza elsö törvénye! :-)

Gyűlés: persze nem sokan érkeztek pontosan!

Várakozás: na nem sokat csak egy röpke órát!

Utazás: a bizonyos villamos kedves utasai ne haragudjanak ránk, a cicologusi számlát kérlyük majd elküldeni! (Fizetni úgy sem tudunk....!)

Létszám: nem sok, ám annál több. Kb:15-17 ember! Pontos számok az idő homályába, illetve Polgármesternek köszönhetően ( vodka kocka) fehér függöny mögé ment!

Helyszin: Gyermekvasút Hűvösvölgyi Otthona, mely nagyon hangulatos és sok ott a (meg fogtok lepődni) vonat! Ilyen benfentes városi gyerekek számára mint mi nagyon jó volt látni a vonatokat, sőt gőzöst is%!

Tűzrakás: a cserkészeknél szolgált, mélységi felderítő egységünk parancsnoka, a fáról letakarítva a havat kb: 1-1.5 óra alatt olyan tüzet rakott, hogy a nemzetközi űrállomásról simán megfigyeltek minket, majd másnap evakuálták őket, mert még mindig röhögnek! Bocsi NASA!

Na jó napot mindenkinek!

Lesz az az ember aki azt fogja mondani, hogy ezt most minek. Lesz az az ember aki azt fogja mondani, hogy ez szar és lesz az az ember aki majd azt mondja megéri! Na ő értük fogom ezt a blogot írni, na meg azért mert az előzőek nem erröl szólnak, hanem inkább Magyarországról!

Ezt a blogot inkább a közvettlen környezetemről, a " szűk családról" írom, a velük töltött időről, a velük átélt eseményekről és ha valaha rá fogok jönni, hogy hogyan kell képet feltölteni ide akkor ezeket képekkel is alá fogom támasztani!

Miért lett ez a neve?

Alap kérdés, amit egyszerűen meg lehet válaszolni: - Azért, mert én, sőt a többiek se igazán tudják, hogy mit tettünk tavaly nyáron.....!!!

Miért Helperek?

Ez az a csoport ahova, vagy inkább akihez tartozok és még tartozni szeretnék sokáig, mert itt vannak azok az emberek akiket tisztelek, becsülök, SZERETEK!!

Miért ez a blog!

Akkora kérdés, hogy akkora hátast dobtam, most is folynak a kárfelmérések Oroszlányban a földrengés után! Egyszerűen azért mert szeretnénk sok-sok tagot magunk közt tudni és szeretnénk ha sokan tudnának rólunk!!

                                                     Csoda!

Ha valaki azt mondja nekem, hogy csodálatos dologban lesz részem miközben dolgozom és mások bajával, gondjával foglalkozom, azt mondom neki egye meg a kalapját és később mikor az ürítésre kerül sor maradjon benne sokáig!

Csoda az, ha valaki veled tölti a napját aki az életed minden percében veled van és minden rezdülését, tekintetét úgy olvasom mint egy könyvet?

Csoda az, ha ketten ültök egy napos délután egymás mellett és lopott tekintetek, titkos érintések követik egymást?

Csoda az, ha szárnyal a lelkem miközben vele beszélgetek, vagy ha csak hallgatja azt amit mondok?

Csoda az, ha beleborzongok a tudatba, hogy nem fogok találkozni vele egy napig?

Csoda az, ha olvas mellettem és én mint egy bájos ó divatú hölgyet képzelem el, aki egy kávéházban az épp most elfogyasztott péksütemény után az újság után nyúl és elegánsan fellapozza azt?

Csoda az, hogy az egész lénye szebbé teszi mindazt a szörnyűséget, amit az élet elém tálalt?

Csoda számotokra a csoda?

Csoda a szerelem?

Csoda a szeretet?

Csoda az élet?

Igen ez mind csoda!

De a legnagyobb csoda az, hogy nekem van egy csodám!