Sok sikert a vizsgához……

Történt vala nem is oly régen, hogy csatlakoztam az egyesülethez, melynek a neve akkor még Humanitás Ifjúságvédelmi és Bűnmegelőzési Egyesület volt

Itt egy kicsit elgondolkoztam! Mit is jelent számomra az, hogy nem olyan régen? Nektek tizenhat év az rég, vagy nem rég? Nekem nem! Meg is mondom, hogy miért. Ez alatt az idő alatt annyi minden történt velem, hogy azt már akár egy sokkötetes kiadványban is el tudnám nektek mesélni! De igazából az számít, hogy nem érzem hosszúnak, nem érzem feleslegesnek, nem érzem azt, hogy ezt a tizenhat évet elpocsékoltam!

Miért?

Ennek az időnek köszönhetem, azt a kötelességtudatot és azt a szakmám iránti szeretetett, ami a mai napig megvan bennem, és magát a szakmát, ami úgy néz, ki életem végéig a szerelmem marad; az egészségügyet!

Nagyon sok boldog óra, ismertség, ismerősök, szerelem, munka, szolgálat, barátok, testvérek, tudás, hűség és még sok minden jellemzi!

Bővebben: Tizenhat éve, beléptem egy Duna Palotának nevezett objektumba, ahol új és ismeretlen arcokkal találkoztam, akik ugyanazt akarták, amit én! Segíteni másokon úgy, hogy közben önmagunkon is segítünk! Mert a régi egyesület jelmondata ez volt! Beszélgetés, ismerkedés egymással, sok nevetés, majd belép a terembe egy olyan ember, akit le kell, írjak! (remélem, nem sértődik meg)

Barna bő nadrág, laza seszínű póló, fakó zsemleszínű mellény, nagyon vastag SZTK keretes szemüveg, kicsit kócos haj! Körbemegy, bemutatkozik és közli mindenkivel, hogy aki magázza, az fizet neki egy üveg rövidet, ja mert, hogy KB: 30 éves múlt! Közvetlen, humoros, okos, és nem utolsó szempontból tekintélyparancsoló volt! Rögtön tudtam, hogy ő nekem meghatározó személyiség lesz az életemben! Így is lett! Ő ma az egyesület elnöke, jó pár cég tulajdonosa, és ha lehet így fogalmazni, akkor az én Apám! Sok mindent pótolt az életemben, amit az igazi apám elvesztése után éreztem és bizonyos dolgokban kimélettlenűl őszinte!

Egyelőre ennyit róla!

Tehát régi idők! Megalakultunk, megbeszéltünk, taggyűléseztünk, ahogy az lenni szokott, irtó sok papírmunka! Akkor még nagyon fejlett volt a Drog prevenciós részlegünk, ha lehet így mondani! Bár én mondom, nem hiszem, hogy normális emberek elvállalnák azt, hogy tizenévesek közé bemennek és a drogok hatásairól beszélnek, na meg arról, hogy mi a rossz benne! Nem baj tudtuk, hogy nem vagyunk normálisak! Így egyből az iskolai drog prevencióba merültem és képeztem magam! Elsősegélynyújtásból és a drogok ismeretéből! Én is átestem azon, amin ti is fogtok! A képzésen!

Bár akkoriban a képzés jó része nem így történt, de ez az egyesület profibb és terjeszkedik, valamint színvonalasabb tanárokkal oktat! Gratulálunk hozzá!

Folytatni fogom a régi töredékekkel, amik megtörténtek velem! De a következő bejegyzés a képzésről kell, szóljon! Ezt a bejegyzést azért írtam, mert vannak, akiket érdekel, hogy honnan indultunk el és mivé nőtte ki magát egy pár egyszerű, de nagy szívvel és lélekkel rendelkező ember álma! Az álom, ami ma már nagyon keveseknek adatik meg, az, hogy: SEGÍTSÜNK MÁSOKON, ÚGY, hogy KÖZBEN MAGUNKON is SEGÍTÜNK!!!!!!